Hírek : Hamilton: "Szenvedéllyel csinálom!" |
Hamilton: "Szenvedéllyel csinálom!"
2011.08.04. 07:53
A spanyol AS készített egy hosszabb beszélgetést a brit versenyzővel, aki többek között mesélt a spanyol szurkolókhoz fűződő viszonyáról és beavat a versenyzés filozófiájába is.
Mikor gondoltál először arra az idei évben, hogy ilyen közel lehettek a Red Bull-hoz?
LH:” Valahogy tudtam, hogy újra lesz esélyünk a győzelemre. A kérdés csupán az volt, hogy mikor és hol. Nos, hát itt vagyunk…”
Mi változott?
LH:”Talán az időjárás kedvezett nekünk, vagy sikerült kitapasztalni a gumikat. Nagyon jó érzés, hogy az autó sokkal jobban megy.”
Örömmel tölt el, hogy a McLarent újra…
LH:”Sohasem voltam boldogtalan a McLaren-nél. Épp ellenkezőleg. Szeretek nyerni, és szerintem ez érhető. A McLaren egy nagyszerű csapat és vezetni is szeretek – jól mennek a dolgok a pályán.”
Ráadásul a nyári szünet a legjobbkor jön a csapatnak…
LH:” Így van. Nagyon jókor jön. Várom már a szünetet, mert szükségünk van rá. Kemény a sok utazás… Ez az az időszak, amikor a barátaimmal és a családommal lehetek. A pénz és a hírnév ellenére a pilóták tizedekért teszik kockára az életüket…
Az idő nagyon fontos és minden pillanatát ki kell élvezned. Nem szabad, hogy vesztegesd. Rendkívül fontos a pihenésre szánt idő, de ezt ne pazarold el például dugókra a városban. Maximálisan ki akarom használni a vakációt: egy kis edzés, beszélgetés a barátokkal, finom ételek és egészséges élet.”
Jó terv. Nem félsz attól, hogy kiesel a gyors életet jellemző ritmusból?
LH:”Hosszú idő következik vezetés nélkül, de a legfontosabb, hogy maradj formában és ne veszítsd szem elől a célt. Általában egy héten egyszer mentem el a szimulátorba Spa előtt, de idén heti két alkalommal fogok gyakorolni, hogy teljesen fitt legyek. Magabiztos vagyok és gondtalanul élek…”
Mikor Spanyolországban vagy, akkor is?
LH:” Sohasem utáltam Spanyolországot. Szerintem normális, hogy a szurkolók Fernando-t szeretnék látni győztesként. Évről évre egyre inkább otthon érzem magam anélkül, hogy minden bírálattal és véleménnyel foglalkoznék. Ez azért van így, mert látom azokat, akik engem támogatnak. Úgy gondolom, hogy a félreértések idejét éljük, és amikor hívnak, sikerül megváltoztatnom a rólam kialakult képet az emberekben. Ugyanígy van Spanyolországban is.”
Tehát az emberek ugyanúgy képesek erre, akárcsak Alonso?
LH:”Természetesen ez nem ugyanaz, mintha valakit személyesen ismernél. Sokan hajlamosak megváltoztatni a felfogásukat és ez jó.”
Fernando azt mondta a születésnapján, hogy mindegyik riválisától tanult valamit. Te mit tanultál tőle?
LH:”Fernando egy hihetetlenül gyors pilóta, rendkívüli tehetséggel és alapból nagyon gyors. Mindig is a legjobbat adtam és a legtöbbet próbáltam kihozni a kocsiból. Sokat tanultam tőle és fejleszthettem a képességeimet annak köszönhetően, hogy ő volt a versenytársam.”
Spanyolországban kialakult egy kép: az érkezésed megszakított egy folyamatot, melyben Alonso igazi bajnokká válhat. Szerinted is több címet nyerhetett volna, ha nem lépsz a Forma-1-be?
LH:”Nem tudom, de én eddig csak egyszer nyertem világbajnokságot, tehát ezek szerinte csak eggyel több lenne neki…”
A jövőben szeretnél a Ferrarinál versenyezni?
LH:”Jelenleg nincsenek ilyen terveim. Nem tartozik a vágyaim közé és nem olyasvalami, amit meg kell tennem. De egy fantasztikus csapat és soha sem tudhatod, hogy mi fog történni a jövőben.”
A rivalizálásotokat sokszor hasonlították már a Senna-Prost féle csatározáshoz. Ha lenne egy verseny Senna, Prost, Alonso és Hamilton között, akkor szerinted ki nyerne?
LH:”Az csodálatos lenne…”
Nos?
LH:”Nem tudom. Minden attól függ, hogy milyen autónk lenne. Mindenki ugyanolyannal menne? Az autó évjáratától függ. Ha mindannyian Ferrarival mennénk, Fernando lenne előnyben, ha McLaren-nel, akkor már... Nem tudok válaszolni erre a kérdésre. Egy biztos: nagyszerű verseny lenne.”
Egyszerűsítsük le a dolgot. Kik most a legjobbak a Forma-1-ben?
LH:”Mivel nem egyforma autóval rendelkezünk, lehetetlen megmondani. Vannak, akik Reanult-val mennek és ott a Toro Rosso, a Force India… Sokan képesek arra, hogy elérjék azt a szintet, ahol most mi vagyunk. Például amikor F-3ban versenyeztem, nagyon keményen kellett nyomnom Sutil miatt. Úgy, mint most Button mellett. De Adrian nem kap akkora figyelmet most, mint például Jenson egy másik autóban. Ugyanez a helyzet Rosberg-gel. Nico nagyon jó munkát végez, de senki sem hasonlítja Jenson-hoz. Az egyetlen lehetőség, ha mindenkit egyforma autóba ültetsz – úgy gondolom, ez valós alap lehetne.”
Az idei bajnokságot már odaítélték Vettel-nek, de ha még nyerni fogsz és esetleg Fernando-nak is sikerül egy történelmi jelentőségű visszatérés…
LH:”Ez a lehetőség meg sem fordult a fejemben.”
Ezt hogy érted?
LH:”Sokkal könnyebb elérni, ha nem gondolsz rá. Nem tudom ezt jól elmagyarázni. Nem hinném, hogy Sebastian egyfolytában arra gondol, hogy Én vezetem a bajnokságot és könnyen meg is fogom nyerni. Ugyanúgy kell a dolgokhoz állnom, mint az első versenyen. Meg akarom nyerni a világbajnokságot, de a munkámra kell koncentrálnom. Így van ez velünk: arra összpontosítunk, hogy jobbak legyünk és megnyerjünk minél több versenyt. Nem gondolhatunk mindig arra, hogy vajon megnyerjük-e az adott versenyt, vagy lehetek-e világbajnok. Ez azért is nevetséges, mert nem tudhatod, hogy mi fog történni a következő versenyen. Mondok egy egyszerű példát.
Amikor nyertem Kínában, az nagyszerű volt. Nem számítottam rá, és most szintén hasonló pozícióban vagyunk. Kína után a következő versenyeken versenyképesek voltunk, majd jött Monaco és Montreal – két katasztrófa. Fogalmam sincs róla, hogy mi a fene fog történni.”
Mi a taktikád?
LH:”Felállni a rajtrácsra és menni. Remélem, hogy hátra hagytam a balszerencsém, és nem követem el még egyszer a hibákat. Ha mindez azt eredményezi, hogy versenyben leszek a címért, az remek lesz.”
Talán ezért van az, hogy olyan nyugodt vagy a pályán kívül?
LH:”Mindig próbálom jobban csinálni a dolgokat. A győzelem Németországban sok energiát adott. Nem hagyom, hogy bármi is frusztráljon; és nagyon ki vagyok éhezve a győzelemre. De sok versenyző van ezzel így mellettem. Én csak a saját utamat követem."
Ez a pálya meglehetősen agresszív és néhány hibát is tartogat…
LH:”Úgy érzem, hogy ez a kijelentés negatív és változtatnom kellene. Pont ellenkezőleg: én az erősségemnek tartom. Ez a legjobb, amim van. Szenvedéllyel csinálom, amit csinálok, és ez meglátszik a stílusomon is.”
Az életben is hasonló a kockázat?
LH:”Nem tudom. Csinálok kockázatos dolgokat, például merészen motorozok. Vannak akik bungee jumpingolni szeretnek, míg másik otthon ülni a kanapén és semmit sem tesznek. Én középen állok. Ha választanom kellene, inkább az előbbi.”
Féltél már valaha?
LH:”Nem. Soha.”
A pályán mennyire számít az élet? Félsz a haláltól?
LH:”Nem, de tudom, hogy benne van. Ez egy lehetőség, és akkor fog bekövetkezni, amikor eljön az ideje. Egyikőnk sem akarja, de néha túl hamar bekövetkezik. A nagyszerű művész és rapper Tupac mondta egy számban hogy „The Good die Young” (a jók fiatalon halnak meg). Nem azt mondom, hogy ő jó volt, de a zenében sokan haltak meg fiatalon. Itt van például Bob Marley… Remélem, hogy sokáig láthatom majd a gyerekeimet.”
Mi a legjobb érzés a versenyzésben?
LH:”Amikor áthajtasz a célvonalon és látod a csapatodat ünnepelni, amint győztesként int le a kockás zászló. Ez a legjobb érzés, mert megoszthatod a csapattal.”
Lemerném fogadni, hogy nem újdonság a számodra az, hogy a nem legjobb autóval versenyezel?
LH:”Az első gokartomat egy használt autókkal foglalkozó újságból vette nekem az apám. Ha jól emlékeszem, előttem már öten használták. Szinte mindenhol meg volt már törve. Lefestette és megjavította nekem, amivel legyőztünk olyanokat, akik új gokartokkal mentek. Amit megtanultam, hogy hogyan hozd ki a legtöbbet az életből.
Ez egy valós példa, de a Forma-1-ben mindig az egyik legjobb autóval mentem.
Voltak idők, amikor a legjobb autóm volt és könnyen nyertem, de jobban kielégít, amikor minden extra tizedért meg kell harcolnod. Ez a világ nagyon versengő. Egy pillanatra rossz helyre lépsz és már ki is estél. Nem könnyű összeszedni azt az extra időt, hogy a Red Bull közelébe érj; ráadásul nagyon kockázatos. Viszont boldoggá tesz.”
|