A versenyzők azonosítását elsődlegesen rajtszámok segítik. Ezeket az előző évi világbajnokság végeredménye alapján osztják ki. 1974-től vezették be az állandó rajtszámokat, előtte szabadon választhatóak voltak. A rajtszámok nagyon különböztek, a legnagyobb kiadott szám a 132 volt. 1973 óta az 1-est a világbajnoki címvédő kapja, a 2-est a csapattársa. Ha az előző évi bajnok nem indul, nem adják ki az 1-es rajtszámot (ilyen legutóbb 1993-ban és 1994-ben fordult elő, amikor Damon Hill rajtszáma 0 volt). A többi számot a csapatok kettesével kapják meg, itt viszont 1996 óta a konstruktőr-világbajnokság előző évi sorrendje számít. Előtte állandó rajtszámok voltak, csak az 1-es, 2-es cserélt a korábbi viselőjével. A csapatok mindig előző évi rajtszámukkal versenyeztek, kivéve a világbajnok csapatot, amely az előző évi világbajnok csapattal cserélt rajtszámot. A szezonok során tehát maximum 2 csapat cserélt egymással. 2002-ben felvetődött az állandó rajtszámok visszaállítása, a 2001-es állapotok alapján, de a csapatok ellenkezése miatt visszavonták.

Az újonnan induló csapatok a legmagasabb számokat kapják. Ha egy csapat egy korábbinak a felvásárlásával és átnevezésével száll be, akkor a rajtszámai általában a jogelőd helyezését tükrözik. A balszerencsésnek tartott 13-ast hagyományosan nem adja ki az FIA (két kivétellel: 1963-ban és 1976-ban). Emiatt az utolsó rajtszám eggyel nagyobb szokott lenni, mint a mezőny létszáma.

2009-ben a 18-as és a 19-es szám is kimaradt. Az előző évi világbajnokság alapján eredetileg a Hondát illette, de ők bejelentették visszalépésüket, így a Force India örökölte volna. Nekik azonban több promóciós termékük elkészült már 20-assal és 21-essel, így kérték annak megtartását. A később benevező Brawn GP pedig, bár a Honda jogutódjaként indul, a 22-es és 23-as számot kapta. 2002-ben szintén a 18-as és 19-es maradt ki, akkor a Prost Grand Prix visszalépése miatt.

Arra, hogy csapaton belül melyik versenyző melyik számot kapja, nincs írott szabály, a csapatvezetés döntésétől függ. Általában a kisebb rajtszámú pilótát részesítik előnyben, ha nincs deklarált megkülönböztetés, szempont lehet az előző évi bajnokságban elért helyezés, az összességében eredményesebb pályafutás, a nagyobb rutin, a csapatnál eltöltött hosszabb idő, életkor.

A csapattárs versenyzők megkülönböztetését a számokon túl segíteni kell szembetűnően eltérő sisakfestéssel, valamint azzal, hogy az autó bukócsöve feletti, a tv-kamerát magában foglaló kis szárnyat az alacsonyabb rajtszámú versenyzőnél pirosra, a nagyobbnál sárgára festik.