Ha besétálunk egy Formula 1-es paddockba, árulkodó jeleket láthatunk mindenfelé. A csapatok kamionjainak tetején, és a boxutcában, hatalmas antennák, parabolatükrök, a pulton monitorok tucatjai néznek velünk farkasszemet. Ezek talán a legfeltűnöbb jelei annak az egyszerű változásnak, amelyen az F1-es autók az elmúlt húsz év során átestek - megjelent a telemetria, és egyre nagyobb szerepe lett a folyamatos adatátvitelnek.

Ha egy mérnök, vagy szerelő a hatvanas évekből, bepillanthatna egy mai F1-es autóba akkor ugyan azokat az alapfelszereléseket látná meg, amelyeket a saját idejében használtak. Mégis elbűvölné a technika fejlettsége amely lehetővé teszi hogy a ma versenygépeit távirányítással vezéreljék, és ellenőrizzék.Az adatfeldolgozáshoz az autó számos paraméterének begyűjtése szükséges. Ezek a motorsebesség, hőmérséklet, olajnyomás, információk a karosszéria különböző részeiről, a kerekekről, a felfüggesztésről, az aerodinamikáról, s mindenről amitől az autó mozog a pályán. Az adatokat egy fedélzeti számítógép tárolja, és a pilóta boxba való érkezésekor töltik át a boxban levő számítógépekre. A telemetria ehhez képest még egy lépéssel tovább megy. Az adatokat akkor közvetíti amikor az autó még a pályán köröz, ezáltal a mérnökök azonnali, és pontos képet kapnak arról, hogy mi történik a versenygéppel. Miért fontos ez? A tudás hatalom, az idő pedig pénz.

Minél többet tudnak a mérnökök, annál egyszrűbb megváltoztatni az egyes paramétereket. Az atlétákkal ellentétben az autóversenyzés nem pusztán verseny a pilóták között. Itt a mérnökök is megküzdenek egymással nap mint nap. Az igazi fegyver ebben a harcban az ügyesség, a tehetség, és persze a technikai felszerelés. A pilóták teljesítménye amit a közönség lát az csak a jéghegy csúcsa. Ettől olyan titokzatosak a csapatok, mivel mindenki arra pályázik, hogy megtudja a rivális csapatok legújabb trükkjeit.

A telemetria rendszer szíve az autóban elhelyezett fedélzeti számítógép. Ez nem közönséges computer mivel valójában tíz egységből áll össze. Alapkövetelmény vele szemben, hogy nemcsak gyors, de könnyű is legyen, ezen felül elég tartós ahhoz, hogy ellenálljon magas hőmérsékletnek, és vibrációnak. A rendszerhez mintegy száz az autóban elhelyezett érzékelő kapcsolódik, amelyek 10 000 számolt értéket képesek továbbítani. A továbbított adatok mennyisége óriási, mintegy négymillió adat másodpercenként. Ha egy nagydíj teljes ídőtartama alatt, összegyűjtött, és rögzített adatokat kinyomtatnánk, akkor 2 és fél kilóméter magas papírkupacot kapnánk!

A mérnökök a problémákat numerikusan tudják kezelni, ezáltal letisztul előttük, hogy mit is szeretnének elérni. Az autó fejlesztése és tesztelése során azonban még ilyen tudományos hozzáállás mellett sem nélkülözhető a pilóta szakértelme. Hiszen ha a szakértők olyan változtatásokkal jönnek elő, amelyek elvben jók, de mégis megnehezítik az autó vezethetőségét akkor teljesen szükségtelenek. A mai modern pilótáknak érezniük kell, hogy hogyan viselkedik az autójuk, de emelett azt is érteniük kell, hogy miért viselkedik úgy. Továbbá olyan információ is kiderül a telemtria adataiból, hogy a csapattársak hogyan teljesítenek egymáshoz képest. Amikor a pilóták beérkeznek a boxba szinte ez az első és legfontosabb információ számukra, hiszen ebből kiderülhet hogy hol tudnak még gyorsulni a pályán.

Semmi nem hangolja jobb kedvre a pilótákat, mint annak képessége, hogy gyorsabban mehetnek autójukkal. Ez magyarázza, hogy miért fogadja el minden versenyző a telemetriát. Megtanulták, hogy hogyan fordítsák le saját nyelvükre a monitorokon látható, színes görbéket, grafikonokat, amely azt mutatja, hogy mit csinálnak ők, és autójuk a pályán. Látják amikor egy kanyarban túl korán fékeznek, vagy túl korán lépnek a gázra.

A fejlesztőket abban segíti ez a rendszer, hogy jobban megértsék a pilótákat, azáltal, hogy folyamatosan hallgatják őket, miközben a lapokon végigkövetik a történéseket. Mindez úgy működik,mintha a mérnök a pályán köröző versenyautókban is ott lenne a versenyző háta mögött. A telemetria használatát az FIA szigorúan szabályozza. Ez egy nagyon hatékony fegyver, és a sport érdekében nem is engedik teljes erejével felhasználni. Régebben verseny közben jelzéseket lehetett adni az autónak, amelyben valóban megváltoztathattak néhány jelentős beállítást az autókban, legfőképp a motorban. Ma a telemetria egyirányú utca az F1-ben. Csak egy irányban lehet használni, az autóból a boxba.

De azt mindenképp be kell látni, hogy mindig szükség lesz a pilóta kiemelkedő teljesítményére is. A technológia és az emberi tényző elegye tesz a Forma 1-et olyan érdekessé.

Telemetria: Adatok automatikus mérése, és átvitele kábelen, rádióhullámokon vagy más módon a mérési helyről a feldolgozási helyre rögzítés, és elemzés céljából. A mai modern F1-es autók hihetetlen mennyiségű érzékelőt - és mérőműszert tartalmaznak, amelyek az autó szinte minden fontos funkcióját képesek mérni, és ellenőrízni. Ezek az adatok egy fedélzeti CPU-ban tárolódnak, és sok közülük azonnal, menet közben ellenőrizhető a box-ból a csapat mérnökei által.

A telemetriaadatok szolgálnak alapul a pilóta és a mérnökök számára az autó beállításainak módosításához.Egy versenyhétvége során a szabdedzések a legfontosabbak az autó beállítása szempontjából. Először is meghatároznak egy alapbeállítást, majd lépésről lépésre haladnak a beállítások finomításával. Általában az edzések menete a következő: Első lépésben a pilóta fut néhány kört majd a pit-ben kielemzik a mérnökök, és ezt követően végrehajtják a szükséges módosításokat szorosan összedolgozva a pilótával, majd tesztelik a változtatásokat.