1994. május 1-jén vesztette életét tragikus körülmények között a brazil Ayrton Senna, akit a mai napig a valaha volt legjobb és legnagyobb versenyzőnek tartanak.

A jelenlegi versenyzõk között is vannak olyanok, sõt a többség olyan, aki az õ vezetésén nõtt fel. A 2008-as világbajnok Lewis Hamilton is õt tartja példaképének. Nyugodtan írhatom tehát, hogy mindenki szeretne csak egy kicsit olyan lenni, mint Senna. Olyan, mint õ, azonban senki nem lesz. 3 világbajnoki cím, 41 gyõzelem, 65 rajtelsõség. Karrierje viszont sokkal több puszta számoknál.

1960. március 21-én született, Sao Paolóban, Ayrton Senna da Silva néven. Kifejezetten jómódú, földbirtokos családban. 4 éves korában ült elõször gokartban. 13 évesen kezdett gokartozni, ahol élete elsõ versenyén már pole pozícióból kezdett. Versenyzési stílusának fõ motívumai ekkor alakultak ki.

1977-ben egyszerre több versenysorozatban is elindult. Ezek közül a Dél-amerikai Gokartbajnokságot meg is nyerte.

1981-ben, 21 évesen költözött Európába, Nagy-Britanniába. Itt a Formula Ford 1600-as bajnokságában szerepelt. Ekkor hagyta el a „da Silva” nevet és kezdett édesanyja nevén (Senna) versenyezni. (Magyarázat: ekkoriban minden brazilt da Silva-nak hívtak) 82’-ben meg is nyerte ezt, majd következhetett, ’83-ban a Brit Forma-3-as bajnokságot, és az Európai Formula Ford 2000-es sorozatot is.

Nem csoda, hogy ez után a sorozat után, már Forma-1-es csapatok keresték. A Brabham-né lés a McLaren-nél is tesztelt. A következõ évet végül, 24 évesen, a Toleman Forma-1-es csapattal kezdte meg. Munkaadója, egy kicsi csapatnak számított a száguldó cirkusz, akkori mezõnyében. Autójuk ennek ellenére korántsem volt rossz.

Senna itt szerezte meg elsõ pontjait, már az elsõ évében. Nem kellett sokat várni arra, hogy Ayrton megkezdje a pontszerzést. Élete második Forma-1-es versenyén, a Dél-Afrikai Nagydíjon, sérült orrkúppal csípte meg a hatodik, egy pontot jelentõ, helyezést. Két héttel késõbb ismét hatodik lett, ezúttal a Belga Nagydíjon. A San Marino-i versenyen nem tudta magát kvalifikálni a versenyre, pályafutása során elõször, és utoljára.

Két hónapot sem kellett várni, már a dobogón is állt Senna, méghozzá Monacóban. Szakadt az esõ Monaco szûk utcáin. A brazil versenyzõ a 13. helyrõl rajtolhatott. A szûk pálya, és a víz ellenére, Senna játszi könnyedséggel haladt elõre a mezõnyben. A 19. körben megelõzte az ekkor még csak kétszeres világbajnok Niki Laudát. A versenyt végül az egyre rosszabbodó idõjárás miatt félbeszakították, ekkor Senna a második volt. Ha végigmegy a verseny nagy valószínûséggel az élen autózó Alain Prost sem menekülhetett volna.

A szezon hátralevõ részében Senna még kétszer állhatott dobogón. (Két harmadik hely a Brit és a Portugál Nagydíjon.) Az év végén hetedik lett holtversenyben Nigel Mansell-el. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az Olasz Nagydíjon nem vehetett részt, mert kétéves szerzõdése ellenére, megegyezett a Lotus csapatával.

1985-tõl már a Lotus volánjánál ült Senna, kivásárolta magát Toleman-os szerzõdésébõl. Ekkor már mindenki sokat várt Senna-tól. A várakozásoknak meg is tudott felelni a brazil. Sokak szerint a ’85-ös Lotus-ok voltak a Forma-1 egyik legszebb autói. Senna-t viszont nem a szépsége miatt szerették, hanem azért, mert bizonyított.

A szezonnyitón ugyan kiesett, elektromos hiba miatt. A második versenyen, Portugáliában, megszerezte élete elsõ Forma-1-es gyõzelmét. Lotus autó (mint mindig) nem voltak megbízhatóak, így több versenyt is idõ elõtt kényszerült befejezni. Ennek ellenére 5 rajtelsõséget szerzett, és egy újabb gyõzelmet Belgiumban, Spa-ban, szintén esõben. Az év végén a negyedik lett, 38 ponttal. (2 gyõzelem, 2 második hely, 2 harmadik hely, valamint hét pole pozíció).

1986-ban Senna alatt már egy jóval megbízhatóbb Lotus volt. Jó év is volt. Hazájában második lett, a Spanyol Nagydíjat pedig megnyerte Nigel Mansell elõtt. A két versenyzõ között a különbség 0.014 másodperc volt. Ez a Forma-1 történetének harmadik legszorosabb finise. Ebben az évben is negyedik lett, ám most 55 pontot szerzett, ami két gyõzelembõl, 4 második, 2 harmadik, valamint 8 rajtelsõségbõl állt össze.

A következõ évben, ’87-ben, Senna még közelebb került végsõ sikerhez. A Lotus ebben az évben már Honda motort használt, mert a Renault, a motorszállítójuk, kilépett a Forma-1-bõl. A Lotus annak ellenére, hogy az elõzõ évekhez képest sokkal jobb autóval versenyzett, nem tudta fölvenni a versenyt a szintén Honda meghajtású Williams-ekkel.

Senna a Mansell-Piquet Williams-es duóval csatázott a világbajnoki címért. A Mexikói Nagydíjon azonban egy kanyarban megpördült, megelõzte mind a két vetélytárs és így a világbajnoki reményeknek is vége lett. Összességében Ayrton azonban elõrébb tudott lépni, mert a harmadik helyen végzett a világbajnokságban. Senna lehetett volna második is (Nigel Mansell Suzuka-ban, a szabadedzésen, súlyos balesetet szenvedett, így nem vett részt a hátralévõ versenyeken), ám a Lotus csapat kizárása miatt, már nem indulhatott el az utolsó futamon, Ausztráliában.

1988-ban váltott a brazil versenyzõ és a McLaren csapatához szerzõdött. Csapattársa az akkor (még) kétszeres világbajnok Alain Prost volt. Ez az év nem volt zökkenõmentes, de ezt mindenki érezte elõre. Elvégre két dudás nagyon ritkán fér meg egy csárdában. A McLaren mindenestre tarolt, a páros a 16 versenybõl 15 megnyert.

A szezon Brazíliában kezdõdött, ahol Senna-t kizárták. Az ok egyszerû volt: A második rajt után átült tartalékautójába, amit ekkor tilos volt megtenni. Ekkor „professzor Prost” nyert.

Imolában Senna nyert, a következõ futamon Monacóban sem volt ettõl messze. A brazil vezetett, de korlátnak ütközött és kiesett. A versenyt természetesen Alain Prost nyerte. Mexikóban is Prost nyert, akkor Senna elõtt, Kanadában fordítva végeztek az élen. Az Egyesült Államokban is Senna nyert Prost elõtt, míg Franciaországban a hazai Alain gyõzött. A Brit Nagydíjat Ayrton „húzta be”, csapattársa pedig nem ment végig a versenyen. Németországban, Belgiumban és Magyarországon is a brazil lett az elsõ, Prost pedig a második. Olaszországban volt az idény egyetlen versenye, ahol nem McLaren nyert, itt egyik versenyzõ sem ért célba. Senna ütközött lekörözés közben, Prost pedig mûszaki hiba miatt állt ki. Az Olasz Nagydíjat a Ferraris Gerhard Berger nyerte meg.

Következett Estoril, kezdõdtek az ellentétek. Egymás mellõl rajtolhatott (az élrõl) a brazil és a francia versenyzõ. A kezdeti csatákból Senna jött ki jobban, vezetet a versenyt, mögötte Prost. Az elsõ kör végén a célegyenesre ráfordító kanyarban Prost esélyt látott az elõzésre. Be is tette a versenyautóját a brazil mellé. Elindultak a célegyenesbe, gyorsítottak.

Senna jobbján Prost, Prost jobbján a fal. Ayrto nem nézte jó szemmel a francia próbálkozását, így elkezdte jobbra húzni autóját. 250 km/órás sebességgel majdnem fölpasszírozta a falra csapattársát. Az egyenes végén azonban külsõ ívrõl Prost meg tudta elõzni Senna-t, majd megnyerte a versenyt. Senna csak a hatodik lett.

A francia - érthetõ módón – megdöbbent a brazil gyõzni akarásán. Prost azért csodálkozott, mert Senna kockára tette kettejük és a boxban lévõ emberek testi épségét, életét. Alain elmondta, neki ilyen áron nem kell a világbajnoki cím, vigye Senna.

Spanyolországban ennek ellenére Prost nyert, míg „márkatársa” csak a negyedik pozíciót szerezte meg.

Japán következett, ahol az összetettben a francia Prost vezetett, ám a versenyen Senna indult az elsõ helyrõl. A brazil azonban a rajtrácson ragadt, így csak a tizenharmadik helyen volt az elsõ kanyar után. Prost vezetett, ám Ayrton elvetemült vezetésbe kezdett. A 27. körben már csapattársa mögött volt. Jöhetett a végsõ csata. A célegyenesben Senna megelõzte a franciát, majd megnyerte a versenyt. Prost sportszerûen gratulált a már világbajnok csapattársának.

Az utolsó versenyt Ausztráliában Prost nyerte Senna elõtt, ez azonban már csak szépségtapasz volt.

Eljött az ’89-es év. A két versenyzõ viszonya ebben az idényben romlott meg igazán. Köszönhetõen annak, hogy több versenyen is igen keményen küzdöttek egymás ellen. A szezonnyitó Brazil Nagydíjon Senna az elsõ helyrõl indult, ám több ütközésének köszönhetõen csak a 14. lett. A versenyt Nigel Mansell nyerte Prost elõtt.

Imolában újra pengeváltás történt a két McLaren versenyzõ között. A rajtot Berger baleste miatt meg kellett ismételni. A másodi krajtnál Prost megelõzte Senna-t. A brazil nem hagyta magát és visszaelõzte csapattársát. A versenyt természetesen meg is nyerte. Prost felháborodott, mert állítása szerint megegyeztek abban, hogy amelyik McLaren ér elsõnek az elsõ kanyar végére azt már nem lehet megelõzni. Prost úgy érezte, hogy becsapta csapattársa. Ayrton persze másképp látta a történteket. Elismerte, hogy korábban, ’88-ban, többször is alkalmazták ezt a „szabályt.” Állítása szerint a második rajtra azonban már nem vonatkozott a megállapodás. A francia ezt nem fogadta el.

Senna végül bocsánatot kért Ron Dennis, csapatfõnök, nyomására, ám csak a békesség kedvéért. A két kakaskodó az eset után elmondta, hogy a szükségesnél többet nem szeretnének egymással találkozni.

Senna megnyerte a következõ két versenyt Monacóban és Mexikóban. Az Egyesült Államokban a brazil ismét elsõ helyrõl rajtolt, ami a 34 negyedik elsõsége volt. Ezzel átadta a múltnak Jim Clark évtizedek óta fennálló rekordját. A rekordöntést nem tudta gyõzelemmel ünnepelni, ugyanis kiesett. A futamot csapattársa, Prost nyerte.

Kanadában, szakadó esõben ment. Ez nem lenne meglepõ, ha nem száraz pályára való „slick” (sima) gumival megy. Márpedig a brazil így tett és még így is gyorsabb volt a többieknél. A 21. körben ment végül ki esõgumiért. Visszajövetele után hamar az élre állt. A leintés elõtt azonban motorja tönkrement és kiesett. Szerencséjére csapattársa Prost már korábban befejezte a futamot.

A következõ két versenyen Prost nyer méghozzá úgy, hogy brazil csapattársa mind a kétszer kiesett. Hockenheim-ben Prost-tal babrált ki a váltó, így megelõzte õt Senna és nyert. A Magyar Nagydíjon, Nigel Mansell vívott nagy csatát a brazillal, majd végül elsõként ért célba. Prost „nálunk” negyedik lett.

Belgiumban Senna rajt-cél gyõzelmet aratott McLaren-es csapattársa elõtt. A következõ versenyen, Monzában, Prost bejelentette, hogy idény végén elhagyja istállóját és a Ferrari csapatához igazol. A francia döntésében nyílván szerepet játszott a rossz viszony Senna-val, illetve az a teóriája, mely szerint a Honda szándékosan jobb motorokat tesz csapattársa autójába.

Portugáliában ismételten Mansell és Senna csatázott az elsõ helyért. A küzdelem eredménye végül az lett, hogy mind a ketten kiestek. A probléma az volt, hogy Mansell-nek már nem lett volna szabad a pályán lennie, mert korábban egy boxutcai tolatásért fekete zászlót kapott. (kizárták) Ayrton érthetõen rendkívül dühös volt a brit versenyzõre, aki váltig állította, fogalma sem volt arról, hogy kiintették. Spanyolországban Prost nyert.
Már csak két verseny volt hátra. Senna-nak mind a kettõt meg kellett volna nyernie, hogy világbajnok lehessen.

Japánban ismételten Prost és Senna csatározott. A célegyenes elõtti „s” kanyarban Senna megpróbálta megelõzni a vezetõ franciát. Az nem hagyta magát, így mind a ketten kicsúsztak. A brazil kocsiját megtolták, így folytatta, majd megnyerte a versenyt. Utólag azonban a külsõ segítségért és a sikán levágásáért kizárták. Alain Prost, így megnyerte harmadik világbajnoki címét. A McLaren óvott, ám az eltörlés helyett 100.000 dolláros bírságot és egy egyversenyes eltiltást kapott a brazil, hat hónapra felfüggesztve. Sõt ideiglenes még a szerzõdését is felfüggesztették. A brazil, értelemszerûen, a második lett összesítésben.

1990-ben Alain már a Ferrarinál volt, így Ayrton új csapattársat kapott. Az új McLaren-es az osztrák, Gerhard Berger lett. Vele nagyon jó viszonya volt Senna-nak.

Ebben az évben minden rendben ment. Senna összesen 6 versenyt nyert meg. A béke azonban az utolsó elõtti versenyen, Japánban, bomlott meg. Itt ugyanis egy botrányos versenynek lehettek szemtanúi a kilátogatók.

Senna szerezte a meg az elsõ helyet, Prost lett a második. A brazil versenyzõ meg volt gyõzõdve arról, hogy nem a bal oldalra kéne tenni az elsõ rajtkockát, hanem a jobb oldalra. A szervezõkkel meg is beszélte, hogy tegyék át jobb oldalra.

A verseny kezdetekor azonban a bal oldalról kellett rajtolnia, ami nagyon földühítette Senna-t. Ekkor eldöntötte, ha Prost rajtol jobban, akkor is meg fogja akadályozni abban, hogy az elsõ kanyarban is elsõ legyen. A francia versenyzõ le is rajtolta ex-csapattársát, erre a brazil 273 km/órás sebességgel hátulról belement az elõtte haladó Prost-ba. Mind a ketten kiestek, ám Senna még így is világbajnok lett, immáron másodszor. A verseny után nem büntették meg, mert a szándékosság nem volt nyilvánvaló. Késõbb így magyarázta az esetet:

„Azt gondolom, 1989-ben megbocsáthatatlan dolog történt, amit soha nem fogok elfelejteni. A mai napig nem tudtam megbirkózni ezzel a tudattal. A lényeg: Prost és én összeütköztünk a sikánban, amikor befordult elém. Visszatértem a versenybe, megnyertem, de késõbb igazságtalanul kizártak. Hogy mi történt késõbb... nem mondhattam ki, amit gondoltam. Ha kimondod, büntetéseket kapsz, megbírságolnak és elveszítheted a szerzõdésed is. Igazságos ez? Nem az… Suzukában szóltam tavaly az illetékeseknek, hogy tegyék át a rajthelyet a pálya bal oldalára, mivel a jobb oldal a pálya piszkos részén helyezkedik el – kiizzadsz egy pole pozíciót, majd rossz helyrõl rajtolsz.

Azt mondták: "Jól van, nem probléma". Aztán mi történt? Balestre rendelete szerint nem lehetett megváltoztatni. Tudom, hogy mûködik a rendszer, és azt gondoltam, ez egy kiszúrás. Azt mondtam magamnak: "Rendben, történjék bármi, elsõként fogok érkezni az elsõ kanyarba" – de nem tudtam Alain Prost mellett elmenni, mert bevágott elém. Ha elég közel lettem volna hozzá, nem tudott volna elfordulni elõttem – el kellett volna engednie. Nem törõdtem a balesettel; mentem tovább. Adott egy esélyt, befordult, és összeütköztünk. Elkerülhetetlen volt. "Te okoztad az egészet", mondta valaki. "Miért okoztam volna?", válaszolta Senna. "Ha mindig rendesen próbálnál dolgozni a rendszeren belül, mit tennél? Visszafojtva azt mondanád, köszi? Ez nem megoldás. Harcolnod kell azért, amirõl azt gondolod, hogy igazad van. Ha a rajthely a bal oldalon lett volna, az elsõ kanyarig gond nélkül vezethettem volna. Rossz döntés volt, hogy a jobb oldalon hagyták a pole-t, és ezt Balestre hagyta. Látható volt, hogy mi történt az elsõ kanyarban. Én is benne voltam, de nem vagyok érte felelõs.”


Senna csak egy évvel késõbb, egy interjúban, ismerte el, szándékosan lökte ki a francia versenyzõt.
Ebben az évben a McLaren Honda már nem volt olyan meggyõzõ, a rohamosan fejlõdõ Williams-Renault egyre közelített hozzájuk.

Ha ’90-re azt mondtuk, hogy viszonylag könnyen nyert Senna, akkor 1991-re ezt még inkább igaz. Prost és a Ferrari egész évben nagyon gyenge volt.
Ayrton az idény elsõ négy versenyén pole-ból indult, és meg is nyerte mind a négyet. Csapattársa továbbra is Berger volt, akivel már-már barátsággá alakult kapcsolata. A Williams-eket ebben az évben többször is balszerencse sújtotta, amit Senna általában nagyon jól ki tudott használni. Az idény végéig még 3 gyõzelmet szerzett, (Magyar, Belga és Ausztrál Nagydíjakon) így senkit sem ért meglepetésként, hogy fölényesen 96 ponttal megszerezte harmadik világbajnoki címét. Senna így igen illusztris társaságba került. Rajta kívül csak Jack Brabham-nek, Jackie Suart-nak, Niki Lauda-nak, Nelson Piquet-nek, Alain Prost-nak volt három világbajnoki címe.

1991-ben már erõs volt a Williams csapata, csak a megbízhatósággal és a szerencsével álltak hadilábon. Az 1992-es évben azonban már nem volt kegyelem. Senna ebben az évben is harcolta (volna) a végsõ gyõzelemért, de a McLaren autója ebben hátráltatta, sokkal jobbak voltak a Williams-ek. Senna három versenyt nyert, Monacóban, Magyarországon, és Olaszországban. Ez azonban csak a negyedik helyre volt elég a háromszoros világbajnok brazilnak.

Ayrton decemberben Amerikába utazott, hogy tesztelje a Penske IndyCar-t. Elgondolkodott, hogy az Indy Car sorozatban versenyezzen, ám végül letett errõl. A rengeteg technikai probléma, a gyenge autó miatt már az idény megkezdése elõtt folyamatosan téma volt Senna távozása. Végül nem is hosszabbított szerzõdést, de abba belement, hogy versenyrõl, versenyre a McLaren csapattal legyen.

Ilyen körülmények között nem tudott beleszólni a küzdelmekbe, Nigel Mansell lett a világbajnok, a Williams Renault-val.

1993-mat már jobban kezdte Senna és a McLaren. A Dél-Afrikai futamon rögtön a második helyen végzett, majd következett a hazai versenye. Sokak szerint ez volt a brazil versenyzõ legnagyobb futamgyõzelme. A körülmények folyamatosan változtak, hol esett az esõ, hol nem. Senna a negyedik helyrõl indult, de az elsõ kanyarban visszacsúszott az ötödik helyre. Az elsõ kör végére azonban már õ vezetett, és meg is nyerte a versenyt. Érdekes adalék, hogy volt pár olyan versenyzõ, akinek 7 (!) boxkiállás kellett ahhoz, hogy teljesítse a versenyt.

Spanyolországban második lett, majd nyert Monacóban, amivel rekordot állított fel. 6 alkalommal volt elsõ ezen a pályán, amit azóta se döntöttek meg. Senna ekkor vezette a világbajnokságot Alain Prost és Michael Schumacher elõtt. Az idény hátralevõ részében még két versenyt nyert meg, az utolsó kettõt. (Japán és Ausztrália) Az Ausztrál Nagydíjon szerezte, ebben az évben, elsõ pole pozícióját. A futamot meg is nyerte a dobogó tetején pedig megfogta a világbajnok Alain Prost kezét, a megbékélés jeléül.

Prost bejelentette, hogy négy világbajnoki cím után, a csúcson, visszavonul, helyét. Érdekesség, hogy a csapattárs, Damon Hill, rajtszáma a „0” lett, mivel a világbajnoknak járó 1-es számot Prost-é volt, igaz nem versenyzett már. Még egy változás volt a Williams csapatában, 1994-ben. Méghozzá, hogy a négyszeres világbajnok helyét, egy háromszoros világbajnok vette át. Ayrton Senna.
A brazil így elsõszámú esélyesnek „lépett elõ” az 1994-es világbajnoki címet illetõen. A szezon elõtt (utólag) több érdekes dolgot is mondott a brazil.

„Sok balesetet számláló évad elé nézünk, és véleményem szerint szerencsések leszünk, ha valami igazán komoly nem történik.”- mondta az elkövetkezendõ idényrõl.

„Nincsenek kis balesetek ezen a pályán.”- hangzott el szintén az idénykezdés elõtt, méghozzá az Imolai pályáról.

Az elsõ versenyen, Brazíliában, Senna szerezte meg az elsõ helyet az idõmérõn. Sokáig vezetett, ám egy ügyes boxkiállással végül megelõzte Michael Schumacher. Senna nem fejezte be a versenyt, mert a német versenyzõ üldözése közben kiesett. Következett a Csendes- Óceáni Nagydíj. Ayrton itt is elsõnek indulhatott, de a rajt után Mika Hakkinen hátulról beleszaladt, és kilökte. Schumacher nyert, ezzel pedig már 20 pontos elõnye volt Senna-val szemben.

A harmadik versenyt Imolában rendezték, San Marino-ban. Senki nem sejtette elõre, hogy a Forma-1, egyik legsötétebb hétvégéje következik. Mindenki tette a dolgát készültek a szokásos szabadedzésre. Az edzésen egy szintén brazil versenyzõ, Rubens Barrichello balesetet szenvedett. A gumifalnak ütközött, autója felborult. A fiatal versenyzõ nem volt jó bõrben, azonnal kórházba szállították, az intenzív osztályra. Senna jól ismerte „Rubinho”-t. A háromszoros világbajnok volt az egyik pártfogója.


Alig ocsúdtak föl a versenyzõk, csapatok, az idõmérõn pedig egy még nagyobb traumát kellett megélniük. Egy osztrák versenyzõ, név szerint, Roland Ratzenberger-nek a Villeneuve-kanyarban megsérült a vezetõ szárnya.

Emiatt 300 km/órás sebességgel csúszott ki a pályáról, majd a falnak csapódott. A versenyzõnek eltört a nyaka, és a helyszínen meghalt.

Ayrton mindenáron ki akart menni, hogy megnézze a baleset helyszínét. Végül ki is ment, amiért a FIA még a verseny elõtt számon is kérte. Josef Leberer, Senna masszõrje, így emlékezett vissza:

„Amikor másnap Roland Ratzenberger az idõmérõ edzésen a falnak csapódott, Senna azonnal a baleset helyszínére sietett. Amikor visszajött, szemei olyasvalamit fejeztek ki, amit eddig még sohasem láttam. Aztán azonnal a hotelbe ment. Este felhívtam, és észrevettem, hogy az elsõ sokkon túl van. Sokáig beszélt édesanyjával telefonon, és nem Adrianeval, mint ahogyan azt sokan írták. Ezután néhány barátjával vacsorázni mentünk.

Természetesen beszéltünk a balesetrõl és még egy dologról. Sennát a FIA írásban felszólította, hogy magyarázza meg, mi keresnivalója volt a baleset színhelyén. Ezen Ayrton nagyon felháborodott. „Meg akarnak félemlíteni, mert síkraszállok a biztonságért. De nem hagyom magam megfélemlíteni. Valamit tennünk kell."

Leberer állítása szerint Senna nem úgy viselkedett innentõl kezdve, mint ahogy szokott.

„Amikor visszaértünk a hotelbe Ayrton 99 közös versenyhétvégénk közül elõször most utasított vissza egy masszázst. Odajött hozzám, rám nézett, majd ezt mondta: "Nézz rám! Nagyon jól vagyok, amikor a szegény Rolandra vagy Rubensre gondolok. Miért kellene a masszázs? Másnap reggel a versenypályán egyáltalán nem oldódott a feszültség. Az az érzésem támadt, mintha valaki összenyomná a mellemet. Megkérdeztem Senna-t, hogy õ is érzi-e ezt. Már nem tudom mit válaszolt, de egészen más volt, mint az elõzõ versenyek elõtt. Nehezére esett neki a reggeli, biztonsági intézkedésekrõl folytatott vita után a versenyre koncentrálnia. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem sikerült. De utólag lehetségesnek tartom, hogy megérezte a halálát.”

Senna az idõmérõn megszerezte a pole pozíciót, de állítólag azon gondolkodott, hogy nem indul el a versenyen. Leberer visszaemlékezésében is kitért erre.

„Az a gondolata támadt ugyanis, hogy nem indul a versenyen, de ezt néhány óra múlva kiverte e fejébõl.”

A verseny sem indult egyszerûen. Senna jól rajtolt, de meg kellett ismételni az indulást, mivel a rajtnál történt egy baleset. A biztonsági autó után a „második rajtot” is jól kapta el a brazil, vezette a versenyt. A hatodik körben azonban minden megváltozott. Senna a Tamburello-kanyarban, kiszáguldott a pályáról kanyarodás nélkül. A telemetria adatai alapján a brazil ekkor 318 km/órás sebességgel száguldott, ám a becsapódás elõtt még le tudta lassítani a versenygépet 218-ra.

„A Williams boxban valaki felordított. A képernyõre néztem, majd elvettem a szemem a TV-rõl, mert tudtam, hogy meghalt. Éreztem, hogy valami elszakadt.”- mondta Josef Leberer.

Az autó tehetetlenül vágódott vissza a pálya felé, alkatrészei repültek a versenyzõk közé. Az autóban Senna feje elõre dõlve. A kamerák képén látszott, hogy egy pillanatra oldalra biccen a legendás sárga sisak. Sokan ekkor még reménykedtek.

Következzenek Sidney Wattkins professzor szavai, aki a Senna-t ellátó orvosi csapat fõnöke volt és a helyszínen gégemetszést hajtott végre a brazil versenyzõn.

„Békésen nézett. Felemeltem a szemhéjait, és láttam a pupilláin, hogy komoly agysérülést szenvedett. Kiemeltük az autóból és lefektettük a földre. Ahogy letettük, sóhajtott, és bár teljes mértékben agnosztikus vagyok, meg vagyok gyõzõdve róla, hogy éreztem, ahogy a lelke távozott.”

A helyszínrõl mentõhelikopterrel szállították a bolognai korházba. A FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) és az olasz hatóságok a mai napig állítják, hogy nem halt meg azonnal a brazil. Ennek valószínûleg az volt az oka, hogy kijátszzák az olasz törvényeket, melyek szerint ha egy sporteseményen tragédia történik azt ki kell vizsgálni.

Ez ahhoz vezethetett volna, hogy betiltják a San Marino-i Nagydíjat. A hivatalos információk szerint 18 óra 40 perkor a kórházban halt meg a háromszoros világbajnok.

Senna emberi mivoltát mi is sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szétroncsolódott autójában egy vérrel átitatott osztrák zászlót találtak. A brazil ezzel szeretett volna megemlékezni gyõzelmekor Ratzenberger-rõl, aki az idõmérõn hunyt el.

„Ha valaha történik velem egy olyan baleset, amitõl gyökeresen megváltozik az életem, remélem, gyorsan lezajlik. Nem szeretnék tolószékbe kerülni. Nem szeretnék egy kórházban szenvedni a sérüléseim miatt. Ha élni fogok, teljes életet akarok. Nagyon intenzíven, mert én eléggé nyughatatlan ember vagyok. Tönkretenné az életemet, ha nem tudnék teljes életet élni.”- mondta a világbajnok brazil, 4 hónappal a végzetes hétvége elõtt.

A baleset okai tisztázatlanok. Rengeteg teória látott napvilágot. Ki a lehûlt kereket, kis a kormányrudat, vagy az alvázat okolja. A tragédia után teljes volt a megdöbbenés, mivel a Forma-1-ben egészen 1994. május elsejéig, 12 éve nem halt meg versenyzõ.

A következõ versenyen az elsõ két rajtkockát üresen hagyták, egy osztrák és egy brazil zászlót festettek rájuk föl, tisztelegve az elhunyt két versenyzõnek.

Az Imola-i tragikus „fekete hétvége” után számos biztonsági változtatást eszközöltek, és átépítették a tragédia helyszínét, a pályát.

Ayrton Senna kétségtelenül a Forma-1 egyik legtehetségesebb, legjobb versenyzõje volt. A versenyzés iránti szenvedélye, küzdeni tudása, és gyõzelmei felejthetetlenné tették. Rajtelsõségeinek számát (65) csak Michael Schumacher tudta megdönteni.

A német versenyzõ Mika Häkkinen elõtt végzett azon az idõmérõn, amikor beállította Senna csúcsát. Schumacher-t faggatta a riporter, de nem tudott megszólalni, végül leborult az asztalra és zokogni kezdett. Häkkinen vette át a szót (aki csapattársa volt a brazilnak a McLarennél), ám õ sem tudott megszólalni.

Ez jó példa arra, hogy milyen mély nyomot hagyott Senna a versenyzõtársakban, nézõkben. Frank Williams, a Williams csapat tulajdonosa, így emlékezett vissza versenyzõjére.

„Ayrton nem mindennapi ember volt. Tulajdonképpen nagyobb ember volt a kocsin kívül, mint benne.”

„Ha van egy célod az életedben, egy igazi cél, nem számít, hogy szegény vagy gazdag származású vagy, ha keményen dolgozol, és hiszel Istenben, elérheted a sikert az életedben.” - Ayrton Senna