A Formula 1-es versenyzőket teljes "menetfelszerelésben" egy kicsit a korabeli lovagokhoz lehetne hasonlítani. Amikor a versenyek főszereplői felkészülnek egy megmérettetésre, valójában egyfajta páncélt, speciális védőeszközök egységét öltik magukra.

Volt idő, amikor a Formula 1-es pilóták utcai ruhában versenyeztek. Erre a legérdekesebb példa Mike Hawthorn, 1958 világbajnoka, aki ragaszkodott hozzá, hogy csokornyakkendőt viseljen versenyzés közben. Természetesen ezeket a divatos holmikat, már régóta száműzték a Formula 1-ből. Ma már az FIA szabályozza, hogy a versenyzők mit viseljenek a futamok alatt.

A Hawthorn-i idők óta eltelt fejlesztések eredményeképpen a sisakok több funkciónak felelnek meg egyszerre.
Ezek közül az öt legfontosabb: legyen merev, elég masszív, aerodinamikailag megfelelő, könnyű, és persze a lehető legbiztonságosabb.

A bukósisak három legfőbb összetevője a merevségét adó szénszálas műanyag, Aramide (tűzálló Kevlar összetevő) és a polietilén, ami a sisak áthatolhatatlanságáért felel. Súlya nagyjából 1.3 kilogramm, amit próbálnak mind lejjebb szorítani, hogy a pilóta fejére minél kisebb centrifugális erő hasson.

“A többi biztonságot szolgáló egységhez hasonlóan a bukósisak fejlesztése is folyamatos" - mondja Brian O’Rourke, a WilliamsF1 kompozit anyagokért felelős vezetője. “A versenyzők olyan sisakot szeretnének, ami könnyű, komfortos és jól véd. Természetesen ezen kívül szükség van arra is, hogy a sisak aerodinamikailag jól harmonizáljon az autóval."

Az előbb felsoroltakon kívül az elektronika is egyre nagyobb teret hódít a sisakon belül. A legújabb fejlesztések eredményeként a sisakrostélyra vetített információkkal könnyítik a versenyző dolgát. A közeli tervek között szerepel az alapinformációk mellet pl. az ideális ív megjelenítése is.

A sisak szerves része még a rádió mikrofonja, továbbá a folyadék utánpótlását biztosító "szívószál" is. A fejvédő különböző pontjain, nyílások vannak a szellőzés biztosítására.
Mielőtt a Formula 1-ben használni kezdenék a bukósisakot, át kell mennie több alapos vizsgálaton. Ezek egyike az úgynevezett “áthatolási teszt", melyben a sisaknak ellen kell állni egy három méter magasból leejtett 3 kg-os, hegyes fém becsapódásának.
További vizsgálat folyik a sisak állszíjának rugalmasságáról. A szíj 38 kg tömeg hatására nem nyúlhat többet 30 mm-nél.

A szemellenző tesztje szintén előírás, melyben egy lövedéket hozzávetőlegesen 500 km/h sebességgel lőnek ki. A becsapódás helye nem lehet mélyebb 2.5 milliméternél.

Az utolsó megmérettetés, a tűzállóság tesztje.
A buroknak, az állszíjnak és a rostélynak 800 °C-os lánggal 45 másodpercig kell ellenállnia, mialatt a sisakon belüli hőmérséklet nem lépheti túl a 70 Celsius fokot.

A versenyzők több sisakkal vágnak neki egy hétvégének. A különbözőség például a rostélyoknál jelentkezik. Napos tiszta időben sötétített, "napszemüvegként" működő plexi van a sisakon, esős időben azonban víztiszta rostély kerül fel. Ablaktörlő híján a "szélvédőn" több rétegben letéphető fólia van, amit általában nyugodt körülmények között, a hosszú egyenesekben tépnek le.

A 2003-as idénytől a sisakhoz egy további védelmi eszköz a HANS (Head and Neck Support) csatlakozik. A HANS megakadályozza, hogy a pilóta feje túlságosan előrebukjon frontális ütközéskor. (Erről bővebben egy másik cikkben olvashatnak majd.)

A bukósisak után, haladjunk lefelé. Nézzük, miféle ruhát viselhetnek magukon a versenyzők: az overáloknak, melyek külső megjelenését, a csapatot szponzoráló cégek reklám feliratai díszítenek, szintén tűzállónak kell lenniük. Az 1979-es szezon kezdetétől Niki Lauda, Andretti és Reutemann voltak az elsők, akik versenyoverált viseltek. Ezek a NASA által is használt öt rétegű, tűz ellen védő anyagból készültek.
Manapság az overálok - valamint a versenyzők fehérneműi - kettőtől négy rétegű Nomex anyagból készülnek.

A Nomex egy szintetikus anyag, amelyet laboratóriumi körülmények között tesztelnek úgy, hogy az anyagot 300-400 fokos lángtól három centiméterre tartják. Ha az anyag 10 másodpercen belül nem gyullad meg, akkor alkalmazható a versenyzők ruházatához. Az elkészült több rétegű overál még 15 mosási és 15 további kémiai tisztítófolyamaton megy keresztül, amelyek után egy újabb, immár 600-800 °C-os teszten esnek át. A követelmény az, hogy a hőmérséklet nem emelkedhet 41 °C fölé 11 másodpercen belül.

A versenyzők kesztyűje szintén két rétegű Nomexből áll, melynek belső rétegét bőrrel erősítik, hogy biztosítsák vele a tökéletes fogást. A “Lovagok páncélzata" a bokáig érő cipővel fejeződik be, mely nagyon könnyű, bőrből és Nomexből készül. A talp pedig egy nagyon vékony gumi rétegből áll, ami megakadályozza, hogy a versenyzőnek lecsússzon a lába a pedálról.

A Formula 1-es versenyzők ruházatát tehát a biztonság szempontjából a legnagyobb gonddal fejlesztették ki. Természetesen a technika fejlődésével ezek a felszerelések egyre jobbá, tökéletesebbé válnak. Azonban ahhoz, hogy a pilóták által viselt "páncélzat", egy 200 km/h-ás ütközésnél is elegendő védelmet nyújtson az életben maradáshoz, természetesen más egyéb biztonságtechnikai felszerelés is szükségeltetik.

Ha szúr az overall varrása

Nem a ruha teszi az embert - szól a mondás. De vajon az F-1-es versenyzőkre ez mennyire igaz, amikor az edzések és a verseny előtt magukra veszik tűzálló ruháikat? Mert bár a kinézet is sokat nyom a latban, a funkció mindenek felett áll. Hiszen ha visszaemlékezünk Jos Verstappen 1994-es hockenheimi balesetére, amely a boxutcában, tankolás közben történt, láthatjuk, hogy a versenyzők tűzálló felszerelése nem csupán divatcikk, hanem adott esetben életet is menthet. Az overallok egytől egyig egyedi daraboknak számítanak, mivel amellett, hogy pontos méretek alapján készítik el őket, még a különc kívánságoknak is eleget kell tennie a ruhagyártó cégeknek. "Ha a varrás szúrja őket, vagy ha a ruha ujja túl hosszú, ez könnyen elterelheti a versenyzők figyelmét a futam fontos mozzanatairól" - mondta Mick Gomme, a Force India marketing koordinátora. "Az idény kezdete előtt az összes versenyzőről pontos méreteket vesznek" - mesélte - "De még fontosabb, hogy megbeszéljük velük, milyen ruhára vágynak. Néhány versenyző különösen szereti az ilyesmit."

Elég csak visszagondolnunk Jacques Villeneuve-re, aki mindig egy számmal nagyobb overallt hordott a normális méreténél. De azért Gomme is tud érdekes információkkal szolgálni: "Christijan Albers például egy egyrészes alsónemű szettet hordott. Amikor Heinz-Harald Frentzen a Jordannél versenyzett, rövid macskanadrágot és rövid ujjú inget akart viselni. Ez ma már megengedhetetlen lenne, de akkoriban még kivitelezhető volt." Ám mint a Forma-1-ben mindennek, a ruháknak is megvan a maguk tesztidőszaka. "Ezeket a darabokat a szezonkezdet előtti tesztek alatt próbálják ki először" - mondta Gomme - "Egy-két nap használat után a versenyző már tudja, hogy mindenhol passzol-e a ruha, vagy változtatásokat kell rajta végrehajtani. Ezeket az információkat mi továbbítjuk az Alpinestars felé, hogy az év első versenyére már tökéletesek legyenek. Kétségek esetén két napon belül egy komplett overallt el tudnak készíteni."

A cipők esetében is hasonló elvárások vannak: legyenek kényelmesek, minden tekintetben passzoljanak a viselőjükhöz, és legyenek egyediek. "Néhány pilóta az erős talpat részesíti előnyben, mások viszont azt szeretnék, hogy annyira kevés anyag lenne benne, amennyire csak lehetséges, mert a pedálok összes rezdülését érezni akarják" - mesélte Gomme - "Az összes talpat kenguru bőrből készítik. Ez az anyag erős és tartós, ugyanakkor könnyű és flexibilis." Feltűnőség tekintetében pedig elég csak Alex Wurzot megemlíteni, aki különböző színű lábbelikben érzi jól magát, de Giancarlo Fisichellát sem kell félteni, hiszen ő például az AS Roma focicsapat színeiben jár-kel a boxutcában.