Egy mai F1-es versenyautón szinte minden alkatrész állítható, a lökésgátlók keménysége, a felfüggesztés erőssége, a stabilizátorok rugalmassága, a szárnyak mérete, és meredeksége, a motor- és a fékek hűtése, a motor karakterisztikája, a kerékdőlés, a gumiabroncsokban a nyomás, az első és hátsó kerekekre ható fékerő aránya és még egy sereg fontos, és titkos apróság. Ehhez jön még a különféle, szabadon választható gumikeverékek összetétele, a köpenyek keménységi foka, a pálya vonalvezetésének, és burkolatának, a boxutca hosszának, illetve az időjárási viszonyoknnak a függvényében. Egy-egy F1-es autó beállítása olyan speciális tudomány, amelynek ismerete csak néhány beavatottnak adatik meg.
Minden egyes Forma 1-es autó az abszolút High-Tech határértékeinek megtestesülése, már akkor amikor megszületik a konstruktőrök fantáziájában, és amielőtt legelőször ifutna a pályára. Hónapokig folynak a szélcsatorna kísérletek, hogy megközelítsék a leghatásosabb aerodinamikai formát, és kivallassák a modellt a benne rejlő lehetőségekről, azaz arról, hogyan lehet majd a különféle pályákhoz, és az állandóan változó körülményekhez megtalálni a legszerencsésebb beállításokat.
A beállítás munkálatai már jóval a verseny előtt megkezdődnek. Ezek egyik része a tesztelés és a computer-es szimuláció, melynek során minden lehetséges adatot számítógépre visznek, az aerodinamikától kezdve a futóművön át a benzinhasználásig, s mindezzel megpróbálnak a lehető legközelebb kerülni a következő versenyhelyszínhez. Ehhez felhasználják a korábbi évek számítógépes adatait is. Ezek után döntik el, hogy a szóban forgó pályára milyen alkatrészeket visz magával a csapat. Monacóba és a Hungaroringre például egészen más szárnyakat csomagolnak, mint a nagy sebességű pályákhoz, amilyen Spa, és Monza. Így aztán az autó a versenypályára érkezéskor szinte készen van, és a helyszínen már csak a finombeállításokat kell elvégezni. Ám ezek az apróságok a legfontosabbak! Nem ritkán megváltoznak az előző évi viszonyok, újraszfaltozzák a pályát vagy annak egy részét, új versenyhelyszínt avatnak. S ami a lefontosabb, hogy a korábbi tesztelések óta továbbfejlesztették az autó alkatrészeit, ezért aztán a számítotthoz képest másképp viselkedik az egész autó. Csak lépésről lépésre apránként szabad kísérletezni. Soha nem változtatnak meg egyszerre több dolgot, mert minden alkatrész befolyásolja a többi működésést. Ha nem így tennének, lehetetlen lenne megállapítani, hogy melyik változtatás milyen hatással járt, mi javított, és mi rontott az autó videlkedésén.
Így aztán érthető hogy az időmérő előtti edzéseken miért kell olyan keményen dolgozniuk a mérnököknek, és szerelőknek. S bár több edzés előzi meg az időmérőt, a nagyobb csapatoknak általában már péntek este készen áll az autójuk a vasárnapi nagydíjra. Ezeknél a csapatoknál a szombat reggeli munka már csak az időmérő eredményességéért folyik. Az első körökben a pilóták az aerodinamikát, azaz a szárnyakat és spoilereket próbálják. Megnézik hogyan viselkedik az autó a kanyarbejáratoknál, a kanyar középső részén, és a kigyorsításoknál. Ezután a pilóták a mernökökkel a kör minden egyes részletét kibeszélik, s eközben megvizsgálják a telemetria adatait.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
