A formula1.com oldalának munkatársai legutóbb a 2008-as bajnok, Lewis Hamilton magánéletébe próbáltak mélyebb betekintést nyerni, melynek során kiderült pl., hogy a brit versenyző milyen élőlényektől fél, milyen témájú könyvet olvasott utoljára, hogy imádja az édességet és hogy milyen ételek főzésében jeleskedik.  

Az a fajta ember vagy, akinek van B-terve?
Lewis Hamilton: Nos, van-e B-tervem? Általánosságban, a magánéletem szempontjából elmondhatom, hogy van B-tervem, mivel így mindenképpen boldog vagyok. Bizonyos tekintetben egy dolgot tervezel, tudod azonban, hogy ha azt nem tudod megvalósítani, akkor meg kell próbálnod pozitívnak lenni és valami mást csinálni. És ugyanolyan jól érezni magad!

Mi lelkesít a legjobban?
LH: Ha a barátnőmmel tölthetem az időt.

Ki az alanya álmaid találkájának?
LH: Ha nőre gondolsz, mint ahogy azt a kérdés is sugallja, akkor a barátnőm! Abban a tekintetben azonban, hogy leülj valakivel, akitől értékes információkat szerezhetsz, akkor Muhammad Alit mondanám. Szeretnék vele leülni és az életéről és a tapasztalatairól beszélni, és tőle hallani, hogyan csinálja.

Melyik film tud megríkatni?
LH: Ó, sok film van, amely megérinthet. Legalábbis engem megérintenek, mivel szeretem a filmeket és olykor igazán beleélem magam. Mint pl. a Tűzben edzett férfi Denzel Washingtonnal. Nem szó szerint sírtam, de érzelmileg nagyon beleéltem magam.

Mitől tartasz?
LH: A pókokon és a kígyókon kívül semmitől sem félek. Tudom, hogy ez egy ostoba félelem, de egyszerűen nem szeretem őket. Az előbbinek túl sok lába van, a második pedig túl fényes az ízlésemnek.

Mit olvastál utoljára?
LH: Nos, az utolsó könyv, amit olvastam… A legutóbbi könyv az afgán Khaled Hosseinitől az Ezeregy tündöklő nap volt. Az afganisztáni életről szól. Egyébként nem vagyok az a típus, aki a bestselleres könyvek listáján szörföl. Ezt a könyvet az egyik barátom adta. Személy szerint én jobban szeretem a tényszerűbb könyveket olvasni, például, hogy tanuljak valamit az állatokról. Nagyszerű, ha tájékozott vagy. Minél több tudás, annál nagyobb hatalom!

Nevezz meg öt dolgot, amit utálsz.
LH: Hagyma. Épp a minap gondolkoztam azon, mi is az, amit igazán utálok, de elfelejtettem. Utálom az időpazarlást, a forgalmat, amikor rajtam kívül mindenki rohan, amikor az emberek agresszívak, és utálom a tisztességtelen embereket.

Festetted valaha a hajad?
LH: Soha nem csináltam ilyet és nem is tervezem.

Melyik CD-t vásároltad meg először?
LH: Michael Jackson Thrillerét.

Van tetkód vagy piercinged?
LH: Még nincs, de ki tudja…

A tanáraid mit mondtak rólad a bizonyítványodban?
LH: A tanáraim azt írták, hogy túl sokat beszélek. Azt, hogy remek srác voltam, de nem tudtam eléggé odafigyelni. Mindig a versenyzésen járt az eszem.

Gyerekkorodban ki volt a hősöd?
LH: Mint olyan, nem igazán voltak gyerekkori hőseim. Persze, amint megláttam Ayrton Sennát versenyezni, ő egy valamiféle… nos, nem hős volt, mivel nem hősként tekintek az emberekre, pont úgy, ahogy azt sem szeretem, ha az emberek engem tekintenek annak… inspiráció volt. Ilyen volt még számomra Linford Christie és Muhammad Ali is. Jó néhány ember van még, akik ösztönzőek voltak, de nem hősök. Ha a hősömről kérdeznének, akkor az apukám lenne, mivel ő bárki másnál többet tett értem.

Van bármiféle bűnös szenvedélyed?
LH: Nem, egyik szenvedélyem miatt sincs bűntudatom. Tudom, hogy érted, de nincs miatta lelkiismeret-furdalásom. Szeretem az édességet, de nincs miatta bűntudatom. A versenyhétvégék alatt mindig édességet eszem.

Gyűjtesz valamit?
LH: Nem igazán, ugyanakkor valamiképp gyűjtöm a karórákat. Ahhoz, hogy valóban gyűjtsd őket, meg kell azokat vásárolni, én azonban nem vettem meg őket. Mekkora a kollekcióm? Számomra megfelelő méretű!

Mi volt a legrosszabb vételed?
LH: Soha nem volt ilyenben részem, mivel mindig mindent nagyon megfontolok, mielőtt megvenném.  Soha nem veszek semmit csak úgy csettintésre, és sok időbe telik, mire meggyőzőm magam a vásárlást illetően. Azután, amikor megveszem, akkor az azért van, mert igazán akartam.

Hogyan iszod a kávédat?
LH: Tejjel és cukorral.

Milyen egy ideális verseny nélküli vasárnap reggeled?
LH: Filmeket nézve a barátnőmmel feküdni az ágyban.

Mi volt az első járgányod?
LH: Nyolcéves koromban a gokartom.

Mi volt a legkellemetlenebb hibád?
LH: Nem tudom, annyi van, de egyet elmesélek. A kamerák előtt nekimentem egy lámpaoszlopnak. Megpróbáltam elrejtőzni a fényképészek elől, és próbáltam azt figyelni, hova megyek, aztán pedig… puff! Benne is volt az újságokban.

Mi tudsz a legjobban főzni?
LH: Csirkés fajitast és rizses csirkét.

Mikor voltál utoljára igazán mérges?
LH: Amikor valami hülyeségért kellett fizetnem, csak azért, mert az emberek azt gondolják, hogy ha van pénzed, akkor ezt megcsinálhatják veled – 10 euró, de mi 100 eurót fogunk vele fizettetni. Nem szeretem azokat az embereket, akik kihasználnak. Tisztességes munkát végzel és tisztességesen megfizetnek. Pár hete történt és nagyon mérges voltam. Nemrégiben interjút adtam valakinek, aki feltételezte, hogy Monaco – a csicsájával és fényűzésével, a hoteljaival, autóival és minden ilyen dolgával – olyasmi, amivel az én családom is rendelkezett. Az igazság az, hogy én egy nagyon kis helységből jövök, és mivel nagyon szegények voltunk, ismerem a pénz értékét. Így amikor az emberek tisztességtelenek, és megpróbálnak anyagilag megvágni, akkor az igazán nagyon irritál, mivel én ezt soha nem tenném velük.

Az ESPNF1 egy munkatársa, Adam Hay-Nicholls a török versenyhétvége szombati napján a McLaren motorhome-jának legfelső emeletén találkozott Lewis Hamiltonnal, aki a riporter elmondása szerint nagyon magabiztosnak látszott. A csontropogtató kézfogás után a 25 éves versenyző kényelmesen elterült egy nagyobb műanyagszéken, és folyton vigyorgott. A McLaren minden eddigi idei száraz futamnál erősebbnek tűnt Isztambulban, és a riporter szerint Hamilton érezte, remek alkalom lehet ez a 2010-es első futamgyőzelme megszerzésére… hát nem tévedett… de ne rohanjuk ennyire előre, lássuk, milyen nem mindennapi kérdésekkel árasztotta el Hay-Nicholls a fiatal britet.  

Lewis, idén gyönyörűen vezetsz – nagyon agresszíven –, az eredményeken ez azonban nem tükröződik. Ez eléggé frusztráló lehet…
Lewis Hamilton: „Mindent megtettem, hogy hozzam az eredményeket, de a dolgok nem voltak tökéletesek – vagy az autóval vagy a csapattal. Én sem voltam mindig tökéletes, mint pl. a malajziai kvalifikáción, ahol az utolsó kanyarban való megpördülésem miatt nem jutottam tovább [a Q2-be]. A lehető legjobb munkát végezzük, de nem volt szerencsénk. Talán ez frusztráló néhány csapattag számára, de nekem nem. Úgy érzem, semmit mást nm tehetek, csak hogy olyan keményen nyomom és dolgozok, ahogy csak tudok.”  

Talán minden futamot a rajtrács végéről kellene kezdened, mivel így a show nagyon izgalmas lenne…
LH: Hát, ha meg tudjátok győzni az FIA-t, hogy minden előzési manőver után pontokat adjanak nekem! Már igen fiatal korom óta mindig jó voltam az előzésben. Mindig a végéről indultam és utat törtem magamnak. Ezt jobban élvezem, mint az élről való indulást. Ez az erősségem. Úgy vélem, talán erősebb vagyok a futamon, mint az időmérőn. Nem könnyű – ez az előtted haladó autóhoz viszonyított különbség behozásáról szól valamint a gyengéik megértésén. Minden kanyarban hoznod kell rajta egy métert, ez pedig nagy türelmet követel.”   

Idén mi volt számodra eddig a legjobb pillanat?
LH: „Kína – a kettős győzelem különleges volt a számomra, mivel ez az, amiért minden versenyhétvégén dolgozok. Úgy érzem, igazán megérdemeltük. 2007 óta nem volt ilyen; akkor Fernando [Alonso] és én szereztük meg. Jó érzés volt újra megcsinálni.”

Gratulálok Nicole-nak [Scherzinger] a Dancing With The Starson (Szombat esti láz típusú műsor) aratott győzelme miatt. Olya típusú TV-show ez, amelyen részt vennél valaha?
LH: „Soha (nevet). Nem… soha ne mondd, hogy soha, de nem tervezem, hogy részt vennék benne. Miután láttam, és megértettem, hogy micsoda stresszen, feszültségen, nyomáson és minden ilyesmin megy keresztül, nem tudom, hogy vállalnám-e. Az egész show alatt hihetetlen volt – naponta 6-9 órát kellett próbálni. Hétfőn és kedden a show volt, aztán szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton két új táncot kellett megtanulnia, aztán ismét jött a verseny. A tangó megtanulása öt hónapot igényel, ő pedig három nap alatt megcsinálta. Ezt én nem tudnám. Ragaszkodom a vezetéshez.”

Élvezed egyébként, hogy egyre több időt töltesz Los Angelesben?
LH: „Igen, mindig, amikor megyek, általában egy napot töltök ott, megnézem a show-t, aztán távozom. Már nagyon várom a nyarat, amikor több időt tölthetek ott vele, és ő is meglátogat majd engem Svájcban. Szeretem L.A.-t.”

Még mindig menedzsert keresel. Mik a kulcsfontosságú dolgok ebben a döntésben?
LH: „Egy bizonyos ponton szükségem lesz menedzserre, jelenleg azonban nem stresszelek emiatt. Még nem ültem le, hogy átnézzem a jelölteket, nem sietem el a dolgot. Olyan valakire van szükségem, aki menedzsel a Formula–1-ben, ugyanakkor összességében az imidzsem felépítésében is segít.”

El tudod képzelni, hogy olyanná válj, mint Beckham?
LH: „A lehetőségeim kibővítése szempontjából nem. A Reebokkal vagyok például, de vannak más márkák is, melyekkel a jövőben szövetkezni szeretnék, és vannak más dolgok, amiket csinálni szeretnék. Egy ponton vissza fogok vonulni, és nem tervezem, hogy itt maradok. Nem készülök arra, hogy kommentátor leszek. Szeretnék valami újat és frisset csinálni, mint pl. kipróbálni a színészkedést vagy zenét szerezni. Szóval valami mást csinálni.”  

Szeretnél színész lenni?
LH: „Igen, szeretném megtanulni. Egész életemben versenyeztem, és nagyszerű lenne kipróbálni valami mást.”

Meg tudnád ezt valósítani az F1 mellett vagy várnod kellene a visszavonulásodig?
LH: „Nem, ez lehetetlen. Úgy értem, még azt sem tudom, tudok-e játszani, ember, de az is remek lenne, ha csak a háttérben lennék. Nem hiszem, hogy bennem van a lehetőség, hogy olyan legyek, mint Brad Pitt, de ki tudja? Szuper lenne feltűnni néhány klipben.”

Már szerepeltél Steve McQueen oldalán [egy Tag Heuer reklámban], így feltételezem, ez ennek a folytatása…
LH: „Igen, és azt mondták, hogy nem voltam olyan rossz!”

Tudom, hogy szereted a 007-es filmeket. Amennyiben a Bond film producerei felajánlanának egy kis szerepet a következő moziban, igent mondanál?
LH: „Száz százalék! Megtanítanám Bondot, hogyan vezessen (nevet).”  

Ezen a hétvégén mindenki a füleidről beszél. [Hamilton kifúratta a füleit] Bizonyára már eleged van, hogy erről kérdezgetnek…
LH: „Nem, csak próbálom elterelni a figyelmet minden másról (nevet). El kell vennem a Mark Webberre irányuló figyelmet!”

Visszatérve a versenyzésre, mit gondolsz a bajnokságban való esélyeidről?
LH: „Úgy vélem, jelenleg nyitott. Az persze bizonyos, hogy a Red Bull hihetetlenül erős. Annyira jó autójuk van. Ugyanakkor a Ferrarinak nagyszerű alapja van, és azt hiszem, nekünk is nagyon jó az autónk, nagyszerű ötletekkel állunk elő és fel fogunk zárkózni. Még mindig sok verseny áll előttünk. Úgy vélem, ez lesz a történelem legszorosabb bajnoksága. Pozitív vagyok, és még mindig olyan keményen nyomom, ahogy csak tudom.”

Várod már a Texas állambeli austini versenyt?
LH: „Hm… igen, de az még nagyon-nagyon messze van, és nem igazán gondolkoztam még rajta. Nagyszerű, hogy visszatérünk az USA-ba. Anélkül, hogy egy amerikai nagydíj legyen benne, nem igazán lehet világbajnokságnak hívni, mivel ez olyan hatalmas ország.”

Kissé csalódott vagy, hogy nem New Yorkban, vagy Las Vegasban lesz a futam?
LH: „Nem vagyok csalódott, nem. Úgy vélem, nagyszerű lenne a jövőben, ha New Yorkba vagy Vegasba mennénk, mivel ez két hihetetlen város, nem tudom azonban, hogy ez megvalósul-e valaha.”

Bernie 24 versenyről beszél. Egy kissé fárasztó, nemde?
LH: „Váó! Az jó sok verseny. Minél több verseny, annál jobb, én nem bánom. De 24 futam, váó! Már így is rengeteget utazunk. Azt hiszem azonban, hogy remek lenne.”

Az édesapád új vállakozása – a GP Prep – nagyratörő versenyzőknek kínálja fel a mostani F1-es autókkal való pályára lépést. Mi az elképzelés, vásárolt már autókat és te benne vagy ebben a dologban?
LH: „Hogy őszinte legyek, nem tudom, nem igazán foglalkozom ezzel. Még nem vett autókat. Azt hiszem, még tárgyal a csapatokkal, de a McLaren ad néhány autót. Sokaknak nincs lehetősége Formula–1-es autót vezetni, így ez a GP2-es és F3-as versenyzőket célozza meg. Tesztnaponként bizonyos összeget fizetnek.”

Akkor ez csak profiknak van, nem pedig testületeknek?
LH: „Igen, ez olyanok számára szól, akik el akarnak érni valamit ezzel.”

Jó benyomást tett rád, hogy Jenson olyan gyorsan beilleszkedett a csapatba?
LH: „Ja, de nem is tettük nehézzé a számára. Mindent megtettünk, amit csak tudtunk, hogy érezze, szívesen látjuk a csapatban, és hogy amilyen gyorsan csak lehet, elérje a sebességet. Ugyanezt tették, amikor én csatlakoztam hozzájuk. A legjobb eszközöket és erőforrásokat bocsátották a rendelkezésemre, hogy felkészüljek az első nagydíjra, és ugyanez történt vele. Azt hiszem, ez a fiúk kemény munkájának és annak a lehetőségnek a visszatükröződése, amiben részesítették.”

Mit gondolsz, a McLarennél fogsz maradni a karriered további részében vagy szeretnél új kihívást egy másik csapatnál?
LH: „Azt hiszem, erről még túl korai beszélni, csak azt tudom, hogy boldog vagyok itt. Régóta ezzel a csapattal vagyok. Ez az a hely, ahol lenni akarok, egészen addig, míg meg akarnak tartani. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak változások az életében, és nem tudom, nálam ez mikor jön el. Egyébként minden év egy új kihívás – amikor új autót, új mérnököket és új szabályokat kapsz. A csapat nagyszerű alapul szolgál. Szuper, amikor munkába mész és szereted csinálni. Ez a legjobb állás.”

A tavalyi kihívások – kezdve azzal, hogy nem volt versenyképes autód és nem tudtad megvédeni a címed – erősebb versenyzővé tettek, és könnyebbé tették ezt az évet?
LH: „Ez mindenki számára nagyon kemény. Heikki [Kovalainen] ugyanebben a helyzetben van a Lotusnál, együtt kell dolgoznia a csapattal, hogy felemelkedjenek és ösztönözze őket. Úgy vélem, ez a belső erődet mutatja. Folyamatosan dolgoznod kell, és hinni benne, hogy egy pontnál jóra fordulnak a dolgok. Tavaly én is folyamatosan hittem, és elértünk Magyarországra, és végül megkaptuk a lehetőséget. Több mint megérte keresztülmenni azokon a rossz versenyeken ennek a győzelemnek az eléréséhez. Most azt mondják, hogy ’nem nyertél már 10 verseny óta’ vagy ilyesmit, de amikor megszerezzük azt a győzelmet, akkor minden elveszített futam megéri. Feltéve, ha nem érünk el a 100-ig [nevet].”

Egyáltalán nem kellett addig várnia…