Tíz év telt el az utolsó F1-es szezonod óta – úgy tűnik, nagyon gyorsan elrepült az idő. Mit csináltál azóta?
Mika Häkkinen: „Az idő valóban repül, ez igaz. Amikor ezekre az évekre gondolok, olyan, mintha tegnap lett volna. Amikor a Formula–1-ben vagy, az életed olyan hihetetlenül a sporthoz kapcsolódik. A Formula–1 egy napból 24 órádat veszi el. Ez nem olyan, mint amikor bemész reggel az irodába és délután hazamész. Ez hihetetlen, 100 százalékos elkötelezettség a munka felé.”

„Így ebben a tíz évben sok minden történt. Megtapasztaltam, milyen a családi élet, három gyermekem van, szóval ez egy elképesztő időszak volt. Természetesen voltak rossz pillanatok, és hihetetlenül pozitívak is, de hát ilyen az élet.”

„A versenyzés terén három évig a Mercedes színeiben a DTM-ben voltam. Ez korábbi emlékeket elevenített fel, mivel fiatal srácokkal versenyeztem, és érdekes volt látni a mentalitásukat és a sport iránti elkötelezettségüket – a lányokét is, nemcsak a fiúkét.”

Elmondtad, hogy mennyire intenzív volt az életed, amikor a Formula–1-ben voltál. Mikor döntöttél először úgy, hogy pihensz egy évet, majd hogy végleg otthagyod?
MH: „Hogy őszinte legyek, ez soha nem volt annyira egyértelmű. A Formula–1-es karrierem, mondjuk úgy, nagyon komplikált volt. Ott volt az 1995-ös balesetem, ami után sokkal nagyobb erőfeszítésembe telt, hogy jól teljesítsek a Formula–1-ben, mint más versenyzőknek.”

„Nem tudtam olyan messzire menni az F1-es karrieremben, mint más versenyzők – gondolok itt az időre, és nem az eredményekre. Elértem azt az eredményt, amit elvártam.”

„Másoknál talán négy vagy öt évvel korábban abba kellett hagynom a versenyzést, mivel kész voltam. Fizikálisan és mentálisan is úgy éreztem, hogy nem teszem meg a megfelelő dolgokat magam és a csapat számára, így ideje volt új és fiatal versenyzőket szerezni a helyemre.”

„Ez az én döntésem volt. Őszintén szólva ez a balesetem után kezdődött. Nem azonnal, de történt valami történt a gondolkodásommal. ’95 után még mindig az volt az álmom, hogy világbajnok leszek, és mindent megtettem ezért, és folyamatosan küzdöttem.”

„Amint elértem a célom, azt gondoltam, hogy ’ennyi volt’. Lassan kezdtem megérteni, hogy annyi mindent kaptam az élettől, a sportom olyan sokat nyújtott a számomra, hogy többé nem akarok újra és újra a jégre lépni és figyelni, hogy elég erős-e, mivel tudom, hogy milyen érzés beleesni.”

Arról beszéltél, hogy mennyi mindent adott számodra a sport: mikor élvezted legjobban a karriered?
MH: „Ez egy igazán jó kérdés. Minden évben volt valami. Az autóversenyzés olyan nagyszerű dolgokat tanított meg nekem, amiket nem lehet csak egyetemre járva, könyvekből megtanulni – azok a dolgok is nagyszerűek, a Formula–1 azonban olyasvalamit adott, ami a mindennapi életben és az üzleti világban való okulásomra szolgált.”

„Ha nagyon akartok egy évet, ami más volt, akkor az ’97 volt, ami egy módfelett fantasztikus év volt.”

Az áttörés éve?
MH: „Igen, az áttörésé, így mondanám. ’97 nagyszerű év volt. Korábbról pedig ’94-ről mondanám, hogy hihetetlen év volt, de hogy őszinte legyek, minden ott eltöltött év valamilyen szempontból elképesztő volt. Minden évben számos dolgot elsajátítottam, összegyűjtöttem, és aztán támadtam. Ez nem olyan volt, hogy egy nap csak belenéztél a tükörbe és mondtad, hogy ’Készen állok, hogy mindent megnyerjek’. Nem, évről évre folytatni kell a munkát, összegyűjtve a tudást a fejedben. És aztán, amikor mindezt összekapcsolod és kitisztul az elméd, megteheted. Természetesen azonban ehhez a megfelelő csapatban kell lenni, egyedül nem tudod megtenni, ezért hálás voltam, hogy a McLarennél egy fantasztikus csapatban voltam, és hogy megcsináltuk.”

Jelenleg mely versenyzők élvezik ennek a tapasztalatnak az előnyeit?
MH: A Didier Coton’s menedzsment csapattal együtt Valtteri Bottasszal (a Williams tartalékversenyzőjével) foglalkozom. Idén a GP3-ban szerepel.”

„Hihetetlenül pozitív a számomra, hogy a múltbeli, Formula–1-es tapasztalataimról beszélhetek. Mögöttem nagyszerű menedzsment csapat állt – Didier Coton, Keke Rosberg és Keke nővére.”

„Igen, segíthetsz és tanácsokat osztogathatsz a versenyzőnek, csomó dolgot tehetsz a háttérben, végső soron azonban a versenyzőnek magától kell tanulnia. Meg kell tanulnia az életet, a sportot és mindent a megfelelő módon kell bemutatnia. Ezért van, hogy mindig jó adni.”

„A versenyzői alapoknak megfelelőnek kell lenniük. A szülőknek megfelelő munkát kell végezniük, amikor a versenyző egy kölyök és gokartozik, A szülőknek a megfelelő nevelést kell biztosítaniuk, így a fiatalember vagy lány egy nap a megfelelő módon jut információkhoz, amiket aztán úgy használ fel, hogy passzoljon az életstílusához, mivel mindenki egyéni és más.”

A Formula–1-es életed olyan volt, amilyet a gyerekeidnek is szeretnél, ha ők erre vágynának?
MH: „Ó, határozottan. Úgy vélem, hogy Formula–1-es versenyzőnek lenni a legjobb munka a világon. Abszolúte fantasztikus. Kemény munka, de nagyszerű munka!”

Rengeteg tesztelési lehetőséged volt a McLarennel és a Lotusszal, amikor az F1-be jöttél. Egy fiatal versenyzőnek manapság azonban nincs valami sok lehetősége erre. Probléma, hogy az F1-nek választania kell a versenyzők közül, mint ahogy Valtteri esetében is?
MH: „Nem mondom, hogy ez probléma, mivel minden versenyző, aki a Formula–1-be jön, ugyanabban a helyzetben van. Csak ennyit mondok: nem hiszem, hogy ez probléma. Mivel ha probléma van valahol, akkor mindig van rá mód, hogy azt elemezzük és megoldjuk.”

A mai F1-re terelve a szót, mi a véleményed az állítható hátsó légterelőkről – pozitív lépés ez az F1 számára vagy csak egy ravasz trükk?
MH: „Az emberek sokat gondolkoznak ezen a szárnyon. Személy szerint én úgy vélem, hogy a versenyzők szempontjából érdekesebbé teszi az életet. Azt azonban, hogy hogyan működik, csak a szezon kezdetével fogjuk megtudni.”

Fernando Alonso nemrégiben azt mondta, hogy ’a legveszélyesebb rivális számomra mindig is Michael (Schumacher)’. Néhány embert ez meglepett, mivel Michaelnek tavaly nehéz szezonja volt. Te érted, hogy mire gondolt Fernando ezzel a kijelentésével?
MH: „Megértem, hogy minden versenyzőnek megvan a véleménye a szezonkezdett előtt. Mielőtt az évad kezdetét veszi, a versenyzőket mindig kérdezgetik. Így ez csak egy dolog, ami ki lett ragadva ebből a véleményből.”

„Véleményem szerint, amikor elkezdődik az évad, a lehető legmagasabb szinten a saját csapatoddal való munkára kell összpontosítani, és az első versenyző, akit le kell győznöd, az a csapattársad, ő jelenti a legnagyobb fenyegetést. Ezek a tények, és csak eztán jönnek a többiek.”

„És természetesen megszemlélheted a 2011-es mezőny versenyzőit, és a professzionalizmus szintjét, ami abszolúte elképesztő a mai F1-es versenyzők körében. Fizikai, marketing, szakmai, a pályán való teljesítmény és technikai tudás tekintetében is nagyszerű munkát végeznek – hosszú a lista.”

„Nem emelnék ki egyetlen versenyzőt sem, és mondanám azt, hogy ’2011-re ő jelenti számomra a fenyegetést’. Michael kétségtelenül az a versenyző, akivel voltak tapasztalataim a múltban, ő egy elképesztő egyéniség, aki nagyon keményen dolgozik, és még akkor sem adja fel, amikor nem mennek annyira jól a dolgok. Addig folytatja, amíg meg nincs az eredmény. És ő mindig ezt mutatta a karriere során, bármely kategóriában versenyzett is.”

„Így amikor a szezon első nagydíján majd megtudjuk, hogy ki fog teljesíteni és ki nem. És ez nem csupán magáról a versenyzőről szól, aki hozza az eredményt, hanem a csapatról is. Mindkét oldalnak maximális támadási teljesítményt kell hoznia.”

A Michaellel való versengésed után elképesztő azt látni, hogy együtt jelentek meg hirdetésekben.
MH: „Beszéltem Michaellel, beszéltünk a tavalyi évről és a jövőről. Jó volt, láthattam, hogy milyen hihetetlen elkötelezett most, hogy úgy döntött, visszatér a Formula–1-be.”

„Mókás volt vele együtt csinálni a reklámot, és leelőzni őt. Élveztük. Van benne humor, és ez lehetőséget biztosít az embereknek, hogy a múlton nevessenek.”

„Igen, amikor versenyeztünk, akkor nagyon kemény és komoly volt. Végül azonban ez csak egy sport, és kellemes volt, amikor a reklámot csináltuk. Úgy vélem, mindig bele kell szőnöd a humort az életedbe, mivel máskülönben nem éled túl. Meg kell tanulni nevetni és szórakozni.”

Egy kissé könnyebbnek tűnt megelőzni őt abban a reklámban, mint 2000-ben, Spában.
MH: „Ó, igen, sokkal könnyebb.”

Tavaly Sebastian Vettel vezette azt a hihetetlen autót, amelyet Adrian Newey tervezett, aki a te világbajnoki autóid mögött is állt. Mi az, ami mássá és különlegessé teszi az ő autóit?
MH: „Hogy is mondjam? Amit Adrian képes volt megcsinálni, véleményem szerint, az, hogy igazán mindenre gondolt. Minden egyes része az autónak alaposan át lett gondolva, és így képes volt létrehozni ezt az autót, ami a legmagasabb szinten tudott teljesíteni, jobb volt, mint bármelyik másik.”

„Nem igazán tudom elmagyarázni. Sok autót vezettem a múltban, tudom, hogy az embereknek lehetőségük volt arra, hogy olyan autókat tervezzenek, amilyet akarnak. Adrian azonban az autó minden egyes részében képes volt rálelni a legjobb teljesítményre. Bármi is volt az, ő képes volt megcsinálni.”

„Azok az autók, amiket számomra csinált 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben és 2001-ben, hihetetlenek voltak. Számos alkalommal dolgoztam vele, vizsgáltuk a számokat, együttműködtünk, vizsgáltuk ezt, vizsgáltuk azt, és hogy mennyit nőtt a leszorítóerő. Értette azt, amit felé kommunikáltál, hogy milyen problémákat tapasztalt a versenyző. Képes volt megérteni, hogy mire van szükséged.”

Milyen, amikor először vezetsz egy autót, mint pl. az MP4-13-ast (1998) – és rájössz, hogy olyan autód van, amivel akár meg is nyerheted a világbajnokságot?
MH: „Ó, igen, az hihetetlen érzés. Amikor először vezettem azt az autót, amikor először jöttem kifelé a bokszutcából, kormányoztam és sebességet váltottam, akkor azt gondoltam, hogy ’mi folyik itt? Ez az!’. Még csak az első kanyarig se kellett eljutnom, éreztem az irányításon, hogy ez az. A gázpedállal folytattam, és éreztem a tapadást és az autó gyorsulását és azt gondoltam, hogy ’tyűha, ez aztán valami’.”

„Fel-alá akarsz ugrálni a bokszutcában és azt kiáltani, hogy ’megvan, enyém a legjobb autó’ – de ezt nem teheted! A csapat mindig két lábbal áll a földön, és tudod, még hogyha jó autód is van, hogy hosszú a szezon és a többiek is fejlesztik az autójukat. Ezért féken kell tartanod az érzéseidet, és folyamatosan dolgoznod kell, hogy még jobb legyen.”

„Adrian és a McLaren csapat, a mérnökök és a szerelők adták nekem ezt a nagyszerű autót, és volt egy gyűlés, ahol azt mondták, hogy ’ez az, ahol vagyunk, most pedig még jobbá kell válnunk’. Ez az egész csomag létrehozásáról és a teljesítmény tökéletesítéséről szólt, mivel nem elég, ha csak az óra szerint vagy gyors, számos elemnek a helyén kell lennie, hogy megnyerd a világbajnokságot. Abban a pillanatban a versenyző feladata még fontosabb, mivel igen keményen el kell kezdened dolgozni.”

„Amikor esélyed van a világbajnokság megnyerésére, akkor meg kell ragadni, mert lehet, hogy ez az egyetlen lehetőséged. Ez talán soha nem fog újra megtörténni az életedben, ha egyszer elszalasztod. Mindent meg kell tenned, amit csak tudsz, hogy megnyerd abban az évben, amikor megvan rá a lehetőség.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés