A 2008-as világbajnok volt az első, aki megtehetett néhány kört a 3,4 mérföld hosszú aszfaltcsíkon, miután korábban próbaútra vitte az MP4-23-at. Hamilton egy kis "burnouttal" fejezte be etapját az egyenesben, mielőtt a figyelem a kétszeres NASCAR Sprintkupa bajnokra, Tony Stewartra terelődött volna, aki esőgumikon vezette a McLarent, mivel a pálya még nem volt teljesen száraz.

Az autócserét követően Hamilton elmondta, hogy az első NASCAR-os élmény gyorsan elfelejtette vele a kellemetlen Kanadai Nagydíjat.

„Úgy éreztem ma magam, mint egy kölyök” – kezdte élménybeszámolóját a brit versenyző. „Nagyon jó ismét gyereknek lenni. Ez olyan, mint amikor gokartoztam, annyira szórakoztató volt.”

„Míg a Formula–1-es autó vezetése nagyon szórakoztató, a versenyzői oldala igen komoly, mintahogy azt manapság gondolom ez után a nagyon kemény hétvége után… Még reggel is bennem volt ennek a kemény hétvégének az érzése. Amikor azonban nőtt az izgalom, és amikor beszálltam az autóba, egyszerre sikerült megfeledkeznem az előző hétvégéről.”

„Épp mondtam Tonynak, hogy annyira szuper lesz – a régi szép időkben voltak olyan versenyzők, akik hétről hétre képesek voltak különböző versenyeken, különböző kategóriákban részt venni. Én pedig mondtam, hogy ha akarsz, gyere és vezess egy Formula–1-es autót egy hétvégén, és majd meglátjuk, hogy menne, és fordítva… Tudom, hogy ez manapság nem lehetséges, de igazán szuper lenne, ha az lenne.”

A 26 éves versenyző elismerte, hogy lenyűgözte a nehéz Chevrolet Impala kezelése, amint megpróbálta belőle kihozni a maximumot a nedves körülmények között. Hamilton emellett azt is elmondta, hogy a körülményekhez képest meg volt elégedve az erővel és a tapadással, és úgy tűnt, elegendő tapasztalattal rendelkezett ahhoz is, hogy a kanyarokban drifteljen a NASCAR-autóval.

„Úgy tudom, ez az autó háromszor nehezebb egy Formula–1-es autónál, valójában azonban nem érzik ennyire nehéznek” – folytatta Hamilton. „A fékek meglepően jók voltak, Tony pedig elmondta, hogy általában hol fékeznek száraz körülmények között, és nem hiszem, hogy túl messzire fékeztem volna ezektől a részektől az esőben”.

„Míg a tévében úgy tűnt, mintha állandóan driftelnék, én nem éreztem, hogy ezt tenném. Meglehetősen stabilnak érzett a hátsó rész. A tapadás meglehetősen jó volt minden kanyarban.”

Stewart – Hamiltonhoz hasonlóan – szintén szuperlatívuszokban beszélt csereautója, a McLaren fékezési erejéről, valamint elmondta, hogy az F1-es autót vezetve most már érti, miért is olyan nehéz az elsőzés a száguldó cirkuszban, mivel a szériakocsihoz viszonyítva a féktáv nagyon kicsinek tűnik.

Annak ellenére, hogy öt alkalommal nyert a NASCAR-ban Watkins Glenben, ez volt az első alkalom, hogy Stewart a pálya teljes hosszán vezetett, hiszen a NASCAR-futam a pálya egy rövidített, 2,4 mérföldes részén folyik.

„Van már tapasztalatom az IndyCaros versenyzésből, így ismerős a leszorítóerő, bár nem ez a szintű, és még soha nem vezettem IndyCart utcai pályán” – magyarázta az amerikai Stewart. „Úgy gondolom azonban, hogy ami a legszembetűnőbb dolog volt, az az, hogy milyen hihetetlenül hatékonyak és jók a fékek, és milyen messzire mehetsz.”

„Soha nem nyílt lehetőségem arra, hogy megtapasztalhassam, mire is képes ez az autó a fékezési zónában, hihetetlen azonban, hogy mennyire előre tudsz törni a kanyarokban, és látni, hogy miért nehéz ezeknek a srácoknak az előzés, mivel nem egy nagy távolság, mire leveszed a lábad a gázpedálról és a fékre rakod, amikor irányt váltasz.”

„Ezért, a nehéz előzések miatt, még nagyobb elismerés jár ezeknek a srácoknak, és azért, amire ezek az autók képesek. Hihetetlen a mögötte rejlő technológia.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés